2011. március 28., hétfő

Csináljunk most olyat, amit megbánunk majd holnap...



Nekem jobban tetszik, mint az eredeti...
de lehet csak én vagyok így vele.

2011. március 21., hétfő

Nem vagyok a rabja, csak egy darabja.


"A világ olyan valószínűtlen,
Az álom én vagyok,
Olyan jövőkbe nézek,
Amiket sosem láthatok,
Nem vagyok a rabja, csak egy darabja,
Agyamban az élet programja,
Élni és visszaélni vele..."


2011. március 17., csütörtök

2011. március 14., hétfő

2011. március 13., vasárnap

Fényben ülés...


Fényben ülés
És széltolás
A széléig
Merészkedés
Napfelkelés
Parton futás
Elbotolás
Fényben ülés

2011. március 9., szerda

.

zavarodottság.

Tavasz van. Végre. Ahogy néha kisüt a nap a mosoly is visszaszökken az arcomra. Már csak néha takar be egy felhő, sajnos nem teljesen. Igen, a fejemben még mindig káosz uralkodik. Sokszor panaszkodom, hogy engem nem szeret senki, közben én tolom el magam mellöl az embereket. Sajnos néha túl későn veszem észre milyen egy elviselhetetlen emberke is vagyok igazából. És mégis van aki elvisel, így ahogy vagyok. Ilyen bolondnak. Csodálom őket. Talán enyhe szőkeségem van ekkora hatással az agyamra, gondolataimra.
Mostanában mindig menekülni próbálok. Elfutni, elbújni az érzelmeim elől. Valamiért mindenkit eltaszítok magamtól. Talán azért csinálom, hogy lássam ilyenkor ki van mellettem. Ki az aki ilyenkor megfogja a kezem és megállít, vagy csak átölel.
Félek, hogy valami hülyeséget fogok csinálni. Valami meggondolatlanságot. Kívülállóként könnyen átlátom mások bajait és leszólom őket, hogy "jaj de hülye volt, hogy belement...." De mi van, ha épp velem történik valami és nincs aki mellettem álljon? Mi van, ha minden embert eltaszítok? Félek, hogy egyedül maradok. Félek, hogy valakihez kötődnöm kell. Félek mindentől. Talán én vagyok saját magam legnagyobb ellensége, akit le kell győzzek. Nem tudom. Nem tudok semmit.