2011. június 27., hétfő

Megőrültem...

...de tényleg. Kár is tagadnom, hogy mindig belekeveredek valamibe :D. Azt hiszem most elvonulok magamba ^^.


2011. június 24., péntek

Nem tudom.

Nem tudom mi van velem.
Nem tudom mit érzek.
Nem tudom mit érez.

Elegem van.. magamból.
Nem értem magam. És azt se, hogy mire van nekem ez a blog. Semmi értelme. Pár hetente idetévedek, hogy valami hülyeséget leírjak, ami nem is érdekel senkit. Már azon is gondolkoztam hogy törlöm. Tényleg semmi értelme.

"Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart..."

2011. június 16., csütörtök

Bolondballagás.

Végül beöltöztem bolondballagáson. Mivel nem tudtam mit kitalálni úgy voltam, hogy alapból színesbe vagyok mindig akkor most feketében leszek. Érdekes volt a sok bolondos, színes emberke között csupa feketében lenni. Sok tanár nézett rám furcsán. Meg nem csak tanár. De nem érdekel már. Ez volt az utolsó nap.

Itt a nyár. A kedvemet is visszahozta habár néha még eléggé úgy érzem, hogy egyedül vagyok, de nem akarok erre gondolni. Ma Sóstón osztállyal utolsó közös délután. Pénteken évzáró. Szombaton ballagás. És vége. Itt hagyjuk a jó kis általános iskolát. Lehet vissza fogom még sírni, ki tudja, de még is úgy érzem hogy jobb lesz a bibóban.


2011. június 3., péntek

Mi az, hogy boldog?

Nyár van, mégse érzem magam boldognak. Nem tudom, talán besokaltam. Mostanában olyan sokszor gázolnak bele a lelkembe és én vagyok olyan hülye, hogy hagyom is. Mindig felállok el lesöpröm magamról a sarat amibe érkezek egy-egy hupanásnál, de azt hiszem kezd elegem lenni belőle. Úgy érzem mint ha mindenki csak egy játékszerként nézne rám, ami egy darabig jó utána meg mehet a kukába. utálok csalódni az emberekbe. és az a legrosszabb, hogy nem kellene érdekeljen, de valamiért még is bánt az egész.

ui: Megőrülök. Úgy érzem egyedül vagyok.

uui: Sikerült az írásbelim is. Valahogy még ennek se tudok örülni.