Szállj!

"Szállj velem, még nem repültem senkivel. Szállj Velem"

Repülni tudnék. Repülni, fel a magasba. Igen, tegnap megkaptam azt az életmentő mosolyt. Erre volt szükségem. Egyetlen mosolyra. No meg még a mai beszélgetésre. Visszaszökött a boldogság az arcomra. Megint. Nincs semmire már szükségem. Vagyis... hétfőn egy ölelésre és egy felvételire. De más nem kell. Csak sodródni az árral.

Hol vagyok?

Elegem van mindenből és mindenkiből. Mindenki aki fontos volt nekem... egyszer csak eltűnik, elbújik, elfut. Valamiért mindig egyedül maradok. Itt ülök és gondolkozom, hogy mit csináljak. És... egy könny. Meg még egy. Folyton kérdőjelekbe ütközöm. Vagy talán csak saját magamba. Fáj nagyon. Fáj mindenem. Futnék valamerre, valakihez, de félek, hogy eltaszít. Félek a csalódástól. Félek a könnyektől. Félek saját magamtól. Egyedül maradtam. Egyedül, a nagy, sötét, ijesztő világban. Egyetlen mosoly ami most visszatudja belém verni az életkedvet. Vége lehetne már ennek az évnek.

Mi az, hogy boldog?

Most... most boldognak kéne lenne. Ugrálnom az ágyon és futkosnom az utcákon, feküdni a hóban, nézni a teliholdat. Örülnöm kéne. Jó az idő, úgy néz ki minden össze jön ami épp érdekelt. Vagy lehet nem minden. Van ami még később lesz meg. Félek is miatta. Mi a gond velem? Már semminek sem tudok örülni?

Ma az egész délután fura volt. Lehet csak én éreztem annak, de valahogy minden olyan dolog amit nem akartam, az összejött. De azért jó volt pár emberkével találkozni :) Jó volt végre beszélgetni. Csak egy dolgot vágnék ki, és azzal együtt egy egész hónapot. Egy teljes hónapot. Lehet, hogy hiányozna, de valamiért most nem érdekel. Semmi sem érdekel. Vagy... egy dolog... egy nap... egy pillanat. Ennyi az ami lehet megváltoztat valamit. Egyetlen pillanat. Egy örök emlék.

Szünet eslő napjai

Nem túl izgalmasan indul a szünet. Remélem lesz még jobb. Annyi ember hiányzik, Még csak most kezdődött el a szünet,de pár ember miatt visszamennék a suliba. Ez elég hülyén hangzik. Még én is kiakadok magamon. Van olyan ember akivel lehet nem fogok találkozni csak a szünet után, de azért pár emberkével összehozok egy találkát, még ha rövidet is :). Úristen, 2nap után ilyenek jutnak az eszembe. Milyen lesz a szünet többi napja? Hogyan fogom kibírni?

Pénteken volt az imaházban karácsonyi hangverseny. Ne hogy valaki félre értse. Nem vagyok vallásos :D Ez ilyen sulis rendezésű bigyusz. Andival felléptünk. Úgy őszintén rosszabbra számítottam. Végül viccesen eltelt az a pár óra. Nem írom le, hogy miket csináltunk Andival. Leírva nem is vicces. De a lényeg, hogy sokat hülyéskedtünk és kijelenthetem, hogy eddig ez volt a legviccesebb fellépésünk.

Ja, és Emő boldog karácsonyt, vagy mikulást, vagy tudom is én mit :)

Egy ember.

Hm... egy ember, aki miatt észhez kaptam, hogy ne hogy túl közel engedjem. Egy ember, aki elgondolkoztat. Egyetlen ember aki valahol ott áll félúton és nem tudom mi van vele. Két hónap. Két hónap abból a szokásos pasiutálós korszakomból. Hm.. elég vicces. Lehet tényleg csak két hónapig tart. Nem tudom.

Néha szárnyalni tudnék, máskor pedig elbújni a föld alá. Valamikor boldog vagyok, valamikor nem. Valahogy mindig beleburkolózom a gondolataimba. Legtöbbször nem haladok semerre. Egy helybe pörgök körbe-körbe. Talán túlságosan is magam alatt vagyok/voltam. Valaminek változnia kell. Bármerre is. Habár jobb lenne persze, ha valami jó is történne. Talán változni is fog. Talán valami megváltozik. De félek. Valaki öleljen meg először.


ui: Hiányzol már nagyon ://

azthiszem... nem is tudom.

Rájöttem, hogy nagy nem bírom azokat az amcsi nyálas filmeket. Ott minden összejön és ez arra emlékeztet engem, hogy nekem sose jön össze semmi. Néha jó lenne egy filmben lenni ahol megvan a "királylány" és "lovag" és, hogy mindig happy end a vége mindennek. Végül is semmit sem szabad feladni. A film csak 2-3 óra viszont az életünk hosszabb. Hátha meglesz az a régen várt happy end a királyfival.

jó lenne, ha végre összeszedném magam. Azt hiszem az már elég nagy gond, hogy már mások is látják, hogy valami nincs rendben. Azt hiszem valami hiányzik. Valami olyan ami eddig soha. Valami olyan... ami nem is kellett volna.

"De az érzés eltűnt a remény megmaradt, Mint, ahogy a szó elszáll, de az írás megmarad."

Never say never....

Mindenki azt mondja, hogy soha ne mondjam, hogy soha. Belegondolva a szó jelentésébe... elég negatív, pedig elég sokszor használom. Lehet nem mindig a rosszat kéne meglátni a dolgokban. Nem azokat a dolgokat amiket nem akarok többször elkövetni. Vannak mindenkinek meggondolatlan tettei és elhamarkodva kimondott gondolatai. Most mondanám, hogy soha többé nem akarok meggondolatlanul cselekedni. Mondanám még sok dologra, hogy soha többé nem akarom megcsinálni, újra érezni. Egy érzéstelen, gondtalan valaki szeretnék lenni... De ez nem így van. A legtöbbször amikor az első gondolatom az volt, hogy nem akarok beleesni még egyszer abba a hibába... valahogy végül mégis pozitívan és egy lecke ként fogtam fel az egészet. Igen, ez az élet játéka. Hibázni, tanulni a hibából és továbblépni. Az élet nagy vigyorral mosolyog ránk. Rájöttem, hogy fel kell nőni hozzá és nem törődve visszamosolyogni rá. Habár azért vigyázni kell vele... sose kiszámítható...

¤¤¤¤¤¤

Valamiért mostanában félek mindentől.
Félek a kötődéstől, az elhagyástól.
Félek a jótól, a rossztól.
Az éjszakától, a nappaltól.
Félek a téltől, félek a nyártól.
Félek a fűtől félek a fától,
Az ébredéstől és az álmodástól.
Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
És félek, félek önmagamtól.

Egy pillanat az élet?

Lehet csak a pillanatokért kéne élni. A jelenben. Lehet nem kéne foglalkozni vele, hogy mi lesz majd később. Egyszer minden megváltozik, elmúlik. Jó lenne egy pillanattal lenni egész életünkben, ami egy másik ember miatt lett olyan emlékezetes. Ez a pillanat mindig eszünkbe jusson és jó kedvünk legyen tőle. Lehet ehhez egyetlen ember kell, akire mindig számíthatunk és ott lesz velünk bármit is csinálunk. Egy ember aki elfogad úgy ahogy vagy és nem érdekli hogy mit csináltál, hogy már ismeri az egész életedet... akkor is ugyan úgy tud szeretni. Hozzá bármikor mehetsz segítséget kérni és nem fordul el. Nem hagy ott amikor épp szükséged van rá. Egyetlen ember akire az összes bajod rábízod. Aki a legféltettebb kincsed lesz és a legfontosabb, hogy te is szeretni tudod, azért amilyen. Egy pillanat mindig eszedbe tud jutni róla. Ahogy megismerted... és utána hogy mi történt. De lehet, hogy az a pillanat marad meg a legjobban, amikor egymásba ütközött a tekintetetek és csak mosolyogni tudtatok egymásra. Ez a legőszintébb mosoly. Az élet legőszintébb pillanata...

Pápá Punky :'(

Szegénykém olyan keveset volt nálam :/ Úgy hiányzik ahogy mellettem evett miközben én tanultam. És az is amikor arra ébredtem, hogy elmászott és ropogtatott hangosan egy száraz levelet. Hiányzik az a hülye csikis érzés amikor a kezemen mászott. És az is hiányzik, hogy folyton elmászott, ezért figyelnem kellett rá. Hiányzol Punky :/ Nem lesz saját lepkém. Sajna nem :(

Nagy gyerek?

Tudod, volt egyszer valamim. Azt hiszem egy kincsem. De nem voltam képes felnőni hozzá, értékelni, vigyázni rá.Vannak olyan dolgok, amiknek a hiányát csak akkor fogod fel, amikor már elveszítetted, vannak közülük, amiket vissza akarnál kapni, vannak amelyekről már lemondtál régen. Van hogy egy embert veszítesz el, azt hiszed újra megtaláltad, rádöbbensz hogy mégsem, csalódsz, sírsz , nevetsz. Nem tudod mit csinálj. Újból megleled. Másmilyen. Te is másképpen nézel rá, ő is rád. Ez így van rendjén. Az emberek változnak, hibáznak tévednek, de ha tanulnak belőle, megérte.Olyankor vagy igazán felnőtt, amikor feledni tudod a sérelmeket, és inkább őszintén mosolyogsz a másikra. ami megtörtént, az a múlt. Ha emészted magad, előbb utóbb beleőrülsz. Nézz előre..és főleg oldalra! Nézd csak kik állnak melletted! Nem most. Most akárki. De amikor bajban vagy, akkor nyisd ki a szemed. Ne félj segítségért kiáltani, vagy csak suttogni, ha már nincs erőd. Akinek számítasz, az meghallja majd. Csend van és sötét. Most csak mi vagyunk itt. Te és Én. Mondd el mi bánt. Én nem nevetlek ki. Hunyd le a szemed. Mit látsz? Én fényt. Most jobban érzem a kezed melegét, a szíved is szaporább. Kire gondolsz? Elhűltél, a kezed is megremegett. Félsz talán, hogy bárki beléd lát, megtudja szíved féltett titkát? Ne félj! Én nem mondom el senkinek. Most már remélem érted, hogy miről is beszélek...

Úgy érzem nem akarok felnőni. Sokkal könnyebb kisgyereknek lenni. Ők sokkal kedvesebbek és nem feltétlenül a hibát keresik a másikban. Egy gyerek akarok maradni hatalmas, mások számára elképzelhetetlen álmokkal, egy mesevilágban élni. A saját kis mesevilágomban. Várni a királyfimra, mint a mesében és hinni a csodákban. Nem törődni, hogy mi lesz később, de ha mégis megkérdezik csak egyszerűen azt felelni, hogy űrhajós vagy ovó néni akarok lenni majd egyszer ha felnövök. Hm... felnőni. Milyen egyszerűen hangzik. Rájöttem már, hogy túl gyerekes és felelőtlen vagyok, még ha néha nem is szeretném, hogy gyereknek nézzenek. Mindenki az elvárásokkal van elfoglalva. Gyerek korában mindenki csak kap, és ez jó érzés persze, de rá kéne jönni, hogy ha adhatunk is valamit, nem számít, hogy egy ölelést vagy bármi nagyobb dolgot, az is tud jó érzés lenni. Látni a másik ember arcán, mekkora örömöt tudtunk szerezni. Törődni a másik emberrel és elfogadni ahogy van. Nagyon sok ember a másikra próbál hasonlítani. Van aki a külsejét irigyelte meg, és vannak akiknek egy ember tulajdonsága tetszik. Ilyen emberekből lesznek a szokványos emberek, akik úgy néznek ki, mint ha egy gyárból hozták volna őket. Ezek az emberek nem értik meg, ha valaki különb próbál tőlük lenni. Mind azt hiszik másmilyenek, pedig pont egymás között vegyülnek el. Ezért ilyen feltűnő ha valaki egy picit is kilóg a sorból. De néha lehet épp ez kell...

Kisütött a nap.. a szívemben...

Hideg van, fúj a szél és már a nagy kabátomat kéne felhúzzam, hogy reggelente ne egy jégkockának érezzem magam. Hideg van, ez érhető ilyenkor ősszel. A nap már alig süt, és félek, mert a tél egyre közelebb jön. Tolakszik előre, hogy már jönne. Valahogy ebben a hidegben mégis egy dalt hallgatva hirtelen elmosolyodtam. Még mindig nem értem, mi történt. Mintha valaki megnyomott volna rajtam egy gombot, és azt mondta volna, hogy elég a szomorkodásból. Furcsa ez. Ilyen hirtelen és ennyit változzon a hangulatom, de nem jött rosszkor. Most meg itt ülök és még mindig azt a számot hallgatom, mosolygom és a mézes májkrémes kenyeremet eszem. Igen, mézes májkrémes. Érdekes íze van de most minden tetszik. Bármire mosolyogni tudnék. Mennyire hiányzott már ez az érzés...

Azt hiszem...

Lehet néha meg kéne tartanom a két lépés távolságot a blogomtól, hogy ne bántsak meg vele emberkéket. Van, hogy egy hirtelen hangulatváltozásom miatt megharagszom valakire, és olyat is leírok vagy épp a fejéhez vágok amit később megbánok. Azt hiszem elég sok ilyen bejegyzésem van már, hogy egy hirtelen gondolatból nem jöttem ki jól. Néha ki kell írnom magamból a dolgokat, de lehet nem kéne kitenni. Lehet csak be kéne csúsztatni a fiókba, és gyorsan becsukni azt. Lezárni azt ami épp történt és újból nem törődni vele. Igen, ezt kéne...

Pont, pont.... meg azt hiszem még egy.

Menj csak nyugodtan... de jó messzire, hogy többet ne is lássalak soha. Menj, felemelt fejjel és büszkén... messze el. De kérlek ne nézz hátra. Nem akarom, hogy sírni láss...

"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz"

Ha tudná..ha tudnám...

Néha egy számot hallgatva eszembe jut valami, vagy valaki, egy szó, mondat. Ezektől rögtön jó kedvem lesz. Elmosolyodom, majd rossz kedvem lesz hirtelen. Eszembe jutnak azok a dolgok is amiknek nem kellene. Azok a régi emlékek, amik olyan távolinak tűnnek épp. Mindenről eszembe jut valami ami elszomorít. Ha körülnézek a szobámban. Azok a tárgyak amiket valakitől kaptam, vagy épp oda kellett volna neki adnom, de lehet nálam marad örökre. Ha kinézek az ablakon, vagy az utcán sétálok, meglátok egy madarat, vagy a holdat kezdem el nézni. Mindenről valami eszembe jut. Ez... lehet nem is baj, de néha nagyon szíven tud ütni néhány emlék. Miközben az újraindítás gombot keresve hadonászom, rájövök, hogy már semmi értelme. Jön egy újabb álomnak tűnő dolog, vagy egy helyzet, amiről majd később megint nem lesz kellemes visszaemlékezni. De akkor épp úgy volt jó...

Messzire el...

"Bolond a szív, mindig remél,
mi elveszett, majd visszatér,
de ott a fej magasba fenn,
ő tudja jól, mit is jelent..."

Elásnám magam most legszívesebben. Le a mélybe a vakondok közé. Vagy egészen Kínáig meg se állnék, ott legalább panaszkodhatok bárkinek, és nem érti meg. Beleőrülök ebbe. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Azt nem mondhatom, hogy az eszem és a szívem mást érez, gondol. Ilyenről szó sincs, csak nem tudom, hogy mit csináljak, hogy nekem, és másoknak is jó legyen. Lehet, csak azzal kéne foglalkozzak, hogy én boldog legyek, de ez nekem nem megy. Nem bírom figyelmen kívül hagyni mások érzelmeit, gondolatait. Ha mások jól vannak és látom, hogy boldogok csak akkor tudok én is megnyugodni. Lehet hülyén hangzik, lehet megőrültem, de ez van. Azt hiszem inkább maradok egy mesevilágban élő kislány, aki nem törődik a nagyvilággal, és azzal, hogy épp ki töri össze a szívét. Rájöttem, miért nem szeretek közel engedni embereket magamhoz... igen, rájöttem...

.

Jaj de utállak, te keretbe zárt szörnyűség...

Ez ennyi volt.

"Sötét van akkor amikor vége van,
Rohadt sötét mert a szem csukva van,
Belül meg mindegy milyen fények égnek,
Súgd meg a terved, én meg az enyémet."

Ez.. ez ennyi volt. Nem tudok erre mit mondani. Sajnálom, hogy így, és ilyen hamar vége lett. De ez van. Úgy néz ki mégse vagyok királylány és a királyfi se volt igazi. Minden csak egy furcsa álom, ami végül a valóság lett. Kár, hogy egy szép álomból rossz lett, és az is, hogy ezek igaz álmok voltak. Vajon mit tettem? Lehet nem jó, hogy mindig magamban keresem a hibát, persze ezzel nem azt mondom, hogy hibátlan lennék. Sokszor nyűgös vagyok és hisztis, de... de szeretni azt tudok. Lehet nem magamban kéne keressem mindig a hibát, de innen a legkönnyebb elindulni, vagy továbblépni, hogy mi is volt a gond igazán. Van egy olyan érzésem, hogy sose fogom megtudni, mi is történt igazán. Lehet nem is kell. Csak felejteni és továbblépni. Ez a következő nagy lépcsőfok amit át kell lépnem, vagy inkább ugornom... az gyorsabb...

Csak egy nap.

Ma volt az év első fellépése. Elég vicces volt a sok bakizással és izgulással, de legalább már túl vagyunk rajta.
Délután benéztem bibóba. Pannus és Laci miatt is. Hiányoztak már mind a ketten.
Játszótér... beszélgetés, csiga formájú felhők nézegetése, régi sms-ek olvasása, fázás, focizás pici töltényekkel. Így lehetne tömören összefoglalni ezt a délutánt. Hazafele két kutyus kísért. Furcsa, mégis megnyugtató érzés volt, hogy nem egyedül kell mennem. Gyorsan eltelt ez a nap.
Nem tudom már mit érzek, vagy épp más mit érez. Sikerült megint jól összekutyulnom azokat a dolgokat amit épp sikerült összeraknom. Tudom, hogy nem szeretem a rendet magam körül, de a fejemben mégis néha jó lenne. Vagy nem is kéne minden rendben legyen, csak azt tudni, hogy mit akarok magamtól, vagy mástól...

Sze...szeretlek

Miért félünk egy kis rövidke szótól? Miért van az, hogy azt érezzük, ennyire nehéz kimondani?Egy rövid, de mégis sokat jelentő szó. Igaz, egész életünket végigkíséri, mégis tartunk tőle. Csak egy kis szó, mégis sok dolgot képes megváltoztatni, néha túl sokat is. Miért félünk kimondani?: szeretlek

Mi van veled királylány?

-Én majd segítek :)
-Mégis miben?
-Mindenben :)

Mi van veled királylány? Mégis hol jár az eszed? Te nem egy mesében vagy, vedd már észre. Talán túl szép, túl könnyű, ha minden úgy megy ahogy mi akarjuk? Vagy épp, ha jön magával minden. Valaminek mégis történnie kell, hogy megváltoztassa a gondolataimat és másfele nézzek. Egy szó, egy nézés, néha túl sokat is képes változtatni. Egy királylány lennék, kiért a lovag épp a rózsatöviseken át jut el hozzám, hogy megmutassa, bármit megtenne értem? És egy mesében lennénk ahol mindig happy end a vége? Vagy talán az élet játszik már megint a gondolataimmal, hogy összekuszálja azokat? Még nem tudom, mit érzek, se azt, hogy merre menjek tovább, de azt hiszem szép lassan el kell döntenem mit is akarok igazán.

Királylány?

"Miért van, hogy járom a világot és nem szeretnek az emberek?
Miért van, hogy bármit csinálok elveszik tőlem a pénzemet?
Miért vagy, hogy ha hazajövök nem néznek rám a haverok?
Miért vagy, hogy így különcködöm, lehet, hogy sokat akarok.

Miért van így az élet?
Miért van így a lélek
Csak annyit érzek lassan már, hogy én semmit sem érek..."

¤¤¤¤¤¤

A verseket olvasva, néha már úgy érzem, én vagyok a királylány a mesében, amit te magad írtál. Ebben a mesében minden szép, a királylány és a királyfi egymásra talál, vagy épp dobja a királylány a szerelmes lovagot, ezzel összetiporva a szívét. A királylány csak néz rá értetlenül, a fiú már érti,hogy nem megy így tovább... Annyira beleélem magam a királylány helyzetébe, hogy már csak az tud kizökkenteni, ha a tükörbe nézek és meglátom a gúnyosan nevető boszorkányt amint visszanéz rám. Melyik lenne az igazi arcom? Azt hiszem magamtól nem fogok rájönni...

...

Néha már tényleg elmennék már valahova messzire. Bedobnék pár csokit meg muffint a tatyómba és indulnék is. Valahova messze, a lényeg, hogy kiürítsem a fejem. Azt hiszem beleőrülök a sok gondolatba ami a fejembe kavarog céltalanul. Csak mennék és meg se állnék, míg egy olyan világban nem érek, ahol mindig naplemente van, szivárvány, eső nélkül és a felhők rózsaszín vattacukorszívekből vannak. Az utcákon mindenfele hippik járkálnak és nem lenne semmi baja senkinek. Mindenki színes ruhákban járkálna, tele karkötővel, nyaklánccal, virággal és fonatokkal a hajukban.

Hm... néha könnyebb lenne egy mesében élni, ahol jön a színes hajú királyfim egy repülő macskán és virág helyett nyalókát hoz...

Aj...

"Néha csak szaladnál,
Néha meg, meg állnál,
Csak keresnéd az utat,
Ami kivisz a szomorúságból."

Mostanában már kezdek rájönni, hogy ez az egész mese, amit életnek nevezünk nem egy játék. Igaz, sok szereplője van, és játék közben még többet megismersz, az élet nem ilyen egyszerű. Nincs három életed, se csoki a zsebedbe, hogy bármikor jobban légy. Csak magadra számíthatsz, vagy épp a barátaidra. De mi van ha épp ők nem számíthatnak rád...?

Majsanapok, szüret és köztes állapotok

Előző hétvégén ellátogattunk majsanapokra Pannushoz :) Nagyon jól éreztem magam :) Vicces volt, hogy mások szerint mennyire hasonlítok Andrisra :D Szombat este kimentünk még Tekére is. El nem tudtam képzelni, hogy milyen, de nagyon jó volt :) Elég nehezen indult be a buli, de a végén már alig akartunk elmenni. Visszafele jól meg is áztunk. Három körül még beszélgettünk meg ettünk pattogatott kukoricát :D Reggel fél10kor kelés, mert Zsannak templomba kell mennie :D Valamikor délután hazakerültünk. Remélem jövőre is elmehetek :)

Suliban is elkezdődött a második hét. Volt pár fura dolog, /ami végül is az is marad/ de a hangulat az még mindig jó a lányokkal (már akivel...) No mind1. Rájöttem már, hogy nem egy barát a lényeg, főleg ha kiderül, hogy az nem is az, hanem a többi aki mindig megfogja a kezem és kihúz a pocsolyából.

Tegnap Kaktusz és Kanmacska konci volt a szüretin :) Még mindig nagyon tetszik mind a kettő :) Kaktusznál igaz picit bezavart az eső, de azért jó volt. Utána elmentünk pubba, hogy megünnepeljük a koncit :D Habár inkább a többiek ünnepeltek... :D érdekes volt 2 órán keresztül ketten egy széken ülni :D De mi megoldottuk :) Negyed 3 körül hazaestünk jó füstszagúan és álmosan.

Ma két ovitárssal találkoztam :) Nagyon jó volt végre 8 év után megint összejönni ^^ Megnéztük a szüreti menetet, sajnos végig esett az eső. Vettünk karkötőket, sétálgattunk, találkoztunk barátokkal, fényképet csináltunk és még többet beszéltünk :) A lányok felültek a fifire, nekem nem volt kedvem :D Én azt az egy szegény képet csináltam róluk :D Remélem még lesz ilyen találka :) Nagyon jó volt veletek :)

Holnap ha minden igaz még picit kimegyek szüretire. Tibivel megbeszéltünk egy találkát :D Azt hiszem végre megsütöm a régen beígért muffinjait :D. Megnézem még a karkötős bódékat hátha találok valamit :D És megint vége lesz a hétvégének :/ majd jön a következő, habár az már uncsi lesz...

Pápá nyár :(

Megvolt az évnyitó. Ami persze tudjuk mit jelent. Sajnos eljött a suli idő. Holnap újra 7kor kelés, suliba menés, punnyadás, izgulás, szorítás, nevetés, sírás, újabb barátságok, összeveszések és a többi emlékezetes dolog. Megint elkezdődik minden előröl. Furcsa belegondolni, hogy holnap már battyogok befele a jó kis nehéz tatyómmal az osztályba, ahol a sok mosoly és köszönés fogad, de mégis visszafordulnék és indulnék haza, hogy folytassam tovább a megszokott nyugodt otthon ülést.

Valamiért úgy érzem, hogy nem csináltam semmit a nyáron, pedig voltam táborban és kétszer Erdélyben is. Elkezdtem festegetni, amit évközbe biztos abbahagyok, mert nem lesz időm rá. Majd rajzórán kirajzolom magam, kár, hogy ott csak kockákat rajzolunk. Milyen jó lenne ha kapnánk szabad időt, utána meg arra kapnánk jegyet. Na de mind egy. Nem lehet minden úgy ahogy mi akarjuk. Egyre többször ütközök bele ebbe a mondatba, csak az a baj, hogy néha túlságosan is fáj, ahogy visszaüt, és én a földön találom magam.


Pár kép a nyárból. Voltak emberek akiknek tetszett. igazából nem azért festettem, mert mások elismerésére vágyom. Egyszerűen csak jó volt 3 év után újra ecsetet fogni, hogy ne unatkozzak.

Hova tünt minden?

Eddig nem is tudtam, hogy a nyár egy szárnyas állat. Csak elrepül a fejed felett. Van amikor csodálod, mert olyan szép, máskor meg egy nagyot pottyant a buksidra és azzal elrontja a kedved. Sajnos, csak átutazóba jön felénk mindig. És már megint csomagol, hogy itt hagyjon minket. El se búcsúzik, csak hátat fordít és elmegy...

¤¤¤¤¤¤

Csütörtökön elmentünk megint Erdélybe. Esküvőre. Annyira nem szeretem őket... nem tudom miért :D. Másnap mentünk is már a szállásra. Lett egy saját utcakutyánk meg egy hiperaktív kiskölykünk. Nagyon izgi volt :D A gyerek megmutatta, hogy hol nincs gomba :D Legalább mászkáltunk picit. A kutyus meg szerette a kisebb embereket... rágcsálni :D De nagyon aranyos volt :). Krisztával jól elvoltunk. Sütöttünk palacsintát. (de szép kis füst lett a házban..:D) csináltunk karkötőket és bambultunk álmosan kifele a fejünkből. Három napot voltunk a házban. Onnan vissza mamámékhoz és másnap indultunk haza. Elég korán felkeltünk ami nekem nem az erősségem :D. 3kor már itthon is voltunk. Nagyon fárasztó volt, de végre itthon vagyunk.

Ha minden igaz holnap megjön az új telóóm! :) Úgy várom már :) Remélem nem kell hétfőig várnom.

Ennyi csak, mert ennyi ez...

Igen, csak ennyi. Eldöntöttem, hogy lezárom magamban a dolgokat és nem érdekelnek. Talán ez a legjobb döntés ebben a helyzetben. Lehet, nem is volt semmi... de a fejemben egy egész mese íródott ebből a semmiből. Úgy érzem, most, hogy ennek tényleg így kellett történnie. Ez is csak egy kaland, amit fel lehet írni a listára, de arra, ami végül nem változtatott meg semmit. Szóval... most battyogok tovább az úton, ami szép lassan elér az sulihoz. Hm... lehet, mégis vissza kéne még fordulni, vagy csak megállni, pihenni egyet...

Pizsiparty+ egy kis körítés

Emcinél megint megvolt az elmaradhatatlan csajos, röhögőgöcsös, zenehallgatós, teljesen lefárasztós pizsiparti :D Nagyon jó volt, mint mindig.
4 után sikerült csak odaérnem. Elkezdtem újra angolra járni... utána gyors hazaestem, összepakoltam a cuccaimat, és indultam volna,de persze, hogy poci felborította azt a vázát amivel tegnap óta játszik... gyors feltörölni a vizet és rohanás Emőhöz. Persze már mindenki ott volt. Hülyülés, hülyülés hátán :D Vacsi közbe kent, kupé... igen, Emőéket maradandó károsodás érte a táborban... :D Utána cammal hülyéskedés, meg persze Rékával :D Mikor már nagyon késő volt Fruzsi hazament valahogy. Nagy nehezen lefürdött mindenki, és feküdtünk is le, csakhogy senki se volt álmos :D 2ig beszélgettünk és gondolkoztunk egy elég fontos dolgon Emővel, amiből persze Ági semmit se értett. Másnap fél12kor nagy nehezen felkeltünk. Gyors reggeli után megpróbáltunk felöltözni amit én 1körül fejeztem be :D. Fruzsi is visszajött 1körül. 3 órakor mentünk el pizzázni. Azt hiszem inkább kihagyom azt a részt amikor épp a pizzát ettük... :D Miután nagy nehezen elindultunk hazafele még kitaláltuk, hogy fagyizni is kéne egyet. Fruzsinak haza kellett már mennie, úgyhogy ő nem fagyizott velünk. Sétálgattunk egyet a városban. Kutyáztunk még egy picit, utána letámadtuk a laptopot :D 7körül megvacsiztunk és az Ági anyuja hazahozott. Hiányzott már ez a hülyülés :) Köszönöm a meghívást :)
(Kedves G, ha te tudod, hogy ki vagyok, sajnálom, hogy felhívtalak... :D)

¤¤¤¤¤¤

Sok gondolta tolong a fejemben. És az a baj, hogy minél jobban képesek összezavarni. Néha úgy érzem, hogy már mindent átlátok, de egy picike pont a mondat végén, és megváltoztat mindent. Úgy érzem egy nagy séta most jól jönne, kiszellőztetni a fejem, de ha nincs kivel? Mi van, ha egyedül maradok? Muszáj most már rendbe rakjam a dolgokat és egy nagyot beszélgessek. Egyszerűen csak kibeszélni a dolgokat magamból... és azt hiszem tudom is, hogy kivel kell kezdenem...

Hm...

Igazából nem tudom mit is érzek mostanába. Csak élek, nevetek és gondolkozok. Furcsa belegondolni mik mennek körülöttem, amiket észre se veszek. Lehet nem is baj, ha nem tudok ezekről... vagy mégis?! Mintha ez az össze-vissza idő, a bennem lévő dolgokat tükrözné. De várjunk csak, nincs is semmi bajom... hisz jól vagyok. Éldegélem a megszokott napjaimat. Vagy mégse... Furcsa, hogy egy év alatt mennyit változhat az ember. Már csak azt kéne észrevenni, hogy te vagy a másik illető változott meg az idő múlásával...

¤¤¤¤¤¤

Elegem kezd lenni ebből az időből. Egyszer csak kisüt a nap hirtelen, mindenki megörül neki... a következő pillanatban meg már esik is az eső. Miért nincs ilyenkor senki, akit átölelhetnék, kiszorítva belőle mindent, és csak nézni előre... egyszer úgy is eláll az eső... kisüt a nap, és minden rendben lesz... még a fejemben is...

Bicajtábor :)

Hétfőn fél 9 körül begurult a kecsó- halas vonat :) Olyan gyorsan eltelt ez az 5 nap. Úgy vettem észre, hogy mindenkinek nagyon tetszett. Szép barnán jöttünk haza :)

Első nap:
Három fiú társaságával Halasról két átszállással eljutottunk Gödre. Onnan már bicóval mentünk tovább Verőcére :) 4 körül már Emő és Ági is odaértek :) Este fele kihasználva, hogy van kosár és röpi pálya játszottunk elég sokat. Fiúk próbáltak minket tanítgatni röpizni :D

Második nap:
Fél 8kor nagy nehezen sikerült felkelnünk. összeszedtük a dolgainkat és mentünk is reggelizni. Reggeli után rögtön indultunk is Nagymarosra, ahol letettük a bicókat és hajóval átmentünk Esztergomba. Fiúk elmentek strandra. Mi addig boltkórost játszva, bementünk minden boltba. Vettem is egy nyakláncot, karkötőt meg két fülcsit :) Meg láttam egy tökjó alter rucit... milyen kár, hogy olyan drága volt :/ Emci vett egy gyűrűt és azthiszem ennyi volt a nagy vásárlásunk :D Jó volt megint lemenni a partra, ahol tavaly osztálykiránduláson is lementünk. Eszünkbe jutott újra az a két nap :) Hm... mintha csak tegnap lett volna :) utána mentünk vissza a hajókikötőbe, onnan meg vissza Nagymarosra, és vissza a szállásra.

Harmadik nap:
Elmentünk Vácra kicsit körülnézni. Kaptunk kicsi szabadidőt, de nagyon nem találtuk fel magunkat. Gyorsan eltelt ez a nap. Utána még lementünk a partra. A fiúk fürödtek, mi meg újságokat olvasgattunk, és nevettünk a vicces cikkeken :) Miután megjöttek a fiúk kártyáztunk kicsit. Este elmentünk megnézni a mecset. Mivel én nem szoktam nézni, nemnagyon érdekelt, de kibírtam :D. Haza indulás elöt még felvettük a jó kis kukás mellényünket és már tekertünk is fel a megszokott emelkedőn. Estefele a szálláson még pókereztünk.

Negyedik nap:
Eltekertünk ismét Nagymarosra, onnan komppal Visegrádra mentünk. Itt a rengeteg kirakodóárus között bolyongva eltöltöttük az időt. Amikor elkezdtük megunni találtunk egy templomot és ott unatkoztunk. Mikor már nagyon unatkoztunk Emővel, már énekelni is elkezdtünk :D Vicces volt :) Mikor nagy nehezen összeverődött a csapat elindultunk vissza a komphoz. Nagymaroson megint bicajra pattantunk és elmentünk Zebegénybe. Itt is kártyáztunk a parton, majd indultunk haza. Pihentünk kicsit és mentünk megint az étterembe ahol a lefoglalt asztalunknál ismét megnéztük a mecset. Mikor visszaértünk pókereztünk még picit és éjfél körül már aludtunk is.

Ötödik (utolsó) nap:
Reggel nagy nehezen felkeltünk és rendet raktunk. A reggeli tea a megszokottnál finomabbnak nevezhető volt.(egyik nap marta a torkom ahogy ittam (Y) ) Miután felpakoltuk a bicajos tatyókat indultunk Vácra ahol bementünk a strandra. Megint csak a fiúk fürödtek. Mikor megunták megint elkezdtünk pókerezni. A vége felé már meguntuk. Egy fiúval (Tomival) maradtam bent. Mivel egy lángos járt a győztesnek, úgy döntöttünk inkább elfelezzük. Köszi a többieknek akik fizették :P Indulás előtt még megettünk pár óriási vattacukrot. Vácról indult a vonatunk, de elötte még beugrottunk nasikat venni. Vácról, Pestre a nyugatiba mentünk. Nagyon sok időnk volt átszállni. Utána mentünk Kecsóra. A bicajszállító közepén elkezdtünk pókerezni. Persze rendesen zsetonokkal :D Míg meg nem zavartak bennünket. A következő (kecsó-halas) vonaton megint találkoztunk azzal a nyálfejű beszólogatós hapival akit osztálykiránduláson is kifogtunk. Megint mosolygott azzal a gyagyás fejével. Már mindenki kivágta volna az ablakon. Csak két mondat, hogy mindenki értse, miről van szó: "Ne pakolják a wc-vel szembe a bicikliket, mert nem lehet oda bemenni NAGY csomaggal."(ki akar nagy csomaggal bemenni?) "Csukd be az ablakot, mert megzavarja a légkondi működését." köszönjük neked, hogy veled utazhattunk megint, tényleg... Ahogy begurult a vonat gyors lekapkodtuk a bicajokat. A szülők csak néztek és futkostak utánunk, remélve, hogy megállunk :D

Tényleg jó volt :) Köszi, hogy veletek lehettem, hogy ennyit nevethettem és, hogy életemben először utazhattam bicajcsomagtartón :D És persze Tominak is köszönöm azt a csodaszép és hosszú nevet amin egész végig hívott :) Meghogy végre megtanultam rendesen pókerezni :D Hmm... remélem jövőre is lesz még ilyen :)

¤¤¤¤¤¤

Ma megérkezett a személyim. Vártam már nagyon :) És eldöntöttem, hogy nem érdekel, hogy ratyi a kép, mutogatni fogom, hiszen nekem már van :P

Tegnap jó volt megint talizni Tibivel :) Kár, hogy anya miatt nem maradhattam tovább, de legalább végre meghallgattuk a közös számot :P :) A szúnyogok persze mind a kettőnket nagyon szeretnek, nézegettük egymás új csípéseit :D Legközelebb majd viszek muffint, tényleg :)

Valaki raboljon már el...

Csak vigyen jó messze. Vagy legalább nézzen rám, beszéljen velem... mielött még az unalom visz el magával messzire...
¤¤¤¤¤¤

Ma elmentünk végre anyuval személyit csináltatni :) Fura belegondolni hogy repül az idő :) Igazából csak 2 hónap múlva töltöm be a 14-et. A képről inkább nem beszélek. Kétszer akkora lett a fejem, vagy tényleg ilyen nagy fejem lenne? :D 2-3 hét és a kezemben is tarthatom :) Végülis csak 8 évig kell nézzem a 14 évesen készült képem.. nagyon logikus dolog, komolyan...

Csütin meg indulunk bicajtáborba :) Első nap izgi lesz 3 fiú társaságával :D Majd valahogy elfoglalom magam :) Szerencsére este már jönnek Emciék is :) Majd rettegésbe tartjuk a fiúkat ;) hehe :D Ha addig nem írnék csütitől hétfőig csak telón tudtok zaklatni :D Ha valaki akarna :)

Tábor után hosszabb beszámolóra készülök :) És megpróbálom becsempészni a fényképezőt a tayómba :) Jó lenne végre pár kép blogba... meg mindenhova :)

Legyen jó mindenki :) Puszii a pofitokra :))

Erdély - Szigetköz

Ó hát, igen. Haza jöttünk Erdélyből :) Sőt, még Szigetközből is. De gyorsan telik az idő :)

Erdélyben a mindennapos esőtől eltekintve jól éreztem magam :) Megnéztünk egy-két érdekes filmet, párnak még mindig nem értjük a lényegét, de sebaj :D Elég volt azis nekem, hogy nyugodtan aludhattam 11ig minden nap :) De gyorsan eltelt :) Mamánál összeismerkedtem egy kiscicussal :) olyan kis ennivaló volt :) képek is vannak róla, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne :) :D Mamánál csak az a gyaggyant kutyus nem kellett volna, aki 2 körül felkelt, mert hogy ő épp ugatni szeretne. Komolyan, még levegőt se vett :D

Szigetközben rengeteg szúnyog volt. Féltem is, hogy megesznek :D De lehet valakinek rossz hír, hogy nem történt meg :P A vérszívó kis állatok elöl bemenekülve, inkább a házban ücsörögtem és olvasgattam, meg bogozgattam :) Kész is lett a karkötő :) Sőt, még gazdájára is talált ma :)

És igen, ma megint elgurult a negyed3-as kecskeméti busz :/ Aj, tudom, nem szabad ez miatt szomorkodni. Igazából most nem is vagyok szomorú. Örülök, hogy megkért, találkozzunk :) Örülök, hogy beszélgethettünk, és örülök annak az érdekes puszölelésnek, amin még mindig nevetnem kell ha belegondolok :D Áh, jó volt. Még ha csak negyed óra is volt :)

Szünet :)

Igen, tényleg itt a szünet. El se hiszem. Már nagyon vártam, több ok miatt is :) Az év vége elég jól sikerült, az utolsó napok is. Szerintem ennyit még sose hülyültünk :) Furcsa belegondolni, hogy jövőre 8. ... és kész. Igazából várom is, hogy másik suliban legyek, meg nem is. El kéne már dönteni a dolgokat :/ Na mind egy.

A szünet még csak most kezdődött, de már nagyon jó :) Kanmacska koncik és jó kis séták. Tényleg várom már a nyár folytatását :) holnap Erdély. Két nap pihi utána rögtön találkozó, utánna meg a régen várt bicajtábor :) Családi hangulat, 5 oszitárssal, oszifővel meg a férjével :) Jó lesz :)

Aj ma... nagyon jó volt, de mégis szomorúan jöttem haza :/ Olyan jót sétáltunk Tibivel :) Jó volt végre valakivel beszélgetni :) Furcsa, hogy fél óra alatt bejártuk a fél várost :) :D. Aj de nagyon gyorsan eltelt ez az 1 óra :/ Miért van Kecskemét ilyen messze? Én mondtam, hogy amikor az a sok eső volt, majd Kiskunhalas elúszik valamerre... sajnálom, hogy nem történt meg :P :). Nade... ha vége ennek az őrületnek, jó lesz megint így elmenni :). Csak azt a fránya buszt kéne kihagyni...

Imádom a színes egyéniségeket... :)

Jó, van aki túlzásba viszi. És persze van akitől néha kiborulok... Dehát na, ha nem lennének, kin lehetne egy jót röhögni? :D Mindenkinek megvan a saját ízlése. Ez így van jól, minden ember más. Nem értem azokat akik le akarnak másolni egy embert, és fel se fogják, hogy úgyse sikerül. Egyszer úgy is belátják, remélem. Vannak érdekes alakok, de lehet csak neked érdekesek, őis biztos ugyan olyan furán néz rád vissza. Nem értem mért nem lehet elfogadni az embert olyannak amilyen? Ugyse tud megváltozni.Ezek az elvárások... :D
Most gondoljatok bele, mi lenne velünk ha nem lennének emok, plázacicák, hippik, vagy épp a fejükből kifele bambuló BKW ellenőrök nélkül? :D Egyszerűen csak kellenek, hogy színesek legyenek a napjaink...

szegény palacsintám... xD

k i c s i h i p p i üzenete:

*á
*szétjött a palacsintám
*inkáb hozok egy villát

---------------------- [Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:

*palacsintához? azt kézzel kell enni he

k i c s i h i p p i üzenete:

*de valahogy lejött az alja :D

---------------------- [Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:

*na azt meg hogy a picsába hoztad össze?
*főleg, hogy a palacsintának alapvetően nincs alja összetekert állapotban
*de még kiterítve is érdekes lenne, ha lejönne az alja

k i c s i h i p p i üzenete:

*akkor két oldalt kiszakadt és alul kijött minden

---------------------- [Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:

*ólmot töltöttél bele és csak a tetejét fogtad?

k i c s i h i p p i üzenete:

*neem :D
*az túl rágós lenne :D

---------------------- [Pyя๏мαηιαc] ---------------------- üzenete:

*akkor HOGY? xD

k i c s i h i p p i üzenete:

*jókérdés
*de inkább nem emelem fel mert az ölembe köt ki :D

...

Telnek a napok, egyre csak telnek. Sok gondolat forog az agyamban, hogy mit nem, és mit kéne csinálnom. Nem tudom, mi a jó és rossz. Merre kéne mennem? Nemsokára vége ennek az évnek, pedig olyan érzésem van, mintha csak most lenne szilveszter... megint Emővel egy jó hülyülés. De nem. Kevesebb mint 2 hónap és vége a sulinak. Nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne. Nem tudom mit csináljak. Olyan kusza ez az egész.
És megint mindent elhanyagolok. Zavar, hogy nem tudok erre a pár dologra figyelni.
Annyi jó történik, mért nem tudom most a szokásos jót látni a dolgokban, mint eddig?
Mért nem tud jönni a nyár? Végre jó idő, madár csicsergés, meg a közös bulik. Mért kell ennyire punnyadni?

Lehet, könnyebb lenne, ha nem lennének rossz dolgok. Mindenki vidám lenne és nem foglalkoznánk a bajokkal, vagy épp, hogy nem tetszik az az ember aki visszanéz ránk. És olyan lenne mint egy mesebeli élet. Lehet jobb lenne... De belegondolva, túl unalmas lenne. Mindig csak a jó. Minden nap ugyan úgy kelsz fel, ugyan úgy fekszel le. Kellenek a változások. A meggondolatlan cselekvések, hogy tanuljunk a hibánkból, és később ezt felhasználjuk. Ha nem is könnyű átélni egy rossz pillanatot, meg kell tanulni kezelni. Megosztani egy baráttal, akire mindig számíthatsz. Lehet jobb így, hogy vannak rossz dolgok...

Pár érdekes nap...

Már kicsit unom, hogy minden második bejegyzést úgy kezdek, hogy " bocsi, hogy megint nem írtam"... szóval ezt hanyagolni fogom :D
Fura volt ez a pár nap... megint azt érzem, hogy valami hiányzik, de most jobban viselem :).
A Félévi bizi... hát nem lett a legjobb. A szülőitől meg nagyon féltem, de nem kaptam ki :D.
Szombaton voltunk moziba Fruzsival :). Végre megnéztük az Avatárt. Tényleg tök jó. Remélem elmegyünk Pestre 3Dbe megnézni (légyszi fiúk ne szavazzátok le!) , olyan jó lenne. Így, hogy már csak 1 és fél évet lesz együtt az osztály nagyon örülök a közös hülyüléseknek :).
Ez a hét... csak telt. Van pár dolog amit megemlíthetnék, de amit igazán szeretnék elmesélni sajnos nem tudom... Furán érzem magam megint. Végre tanulom a föcit, végre könnyebbnek tűnik minden... de mégse az. Van egy dolog amit nehezebbnek érzek. És lehet egyre nehezebb lesz és az lesz a vége, hogy elveszítem... :/ De azt nagyon nem akarom.

Hogy kicsit eltereljem a gondoltaimat elmesélem a viccesebb dolgokat is :).
Fruzsinak van egy csizmája aminek teljesen sima a talpa... már háromszor elesett.. szegény popója.. xD. Bioszos érdekes megjegyzések, énekórán tanár elött elbambulva negró evés... erre is csak én vagyok képes xD
Ééés Fruzsi végre rászánta magát, hogy kilyukassza a fülét. :) És én kisértem el... Jó volt... kb 15 perc volt. Utánna elmentünk a coopba, a fodrászkellékesbe, egy kisboltba és a kispiacra (meglepi, hogy mit vettünk ;) )
Holnap meg három körül jön és elmegyünk körömlakkot, pólót... meg még nem tudom mit venni :D Várom már nagyon a rockfarsangot. Tök jó lesz. Beöltözünk hippinek! :D igaz nincs hippis dolgom de megoldom... xD Szivárvány színű körmök meg minden... :D Jaj de várom már. Végre hallom Andrisékat is. A pólómat meg bárki aláírhatja ;)

Végre sulis farsangos tánc is megy. Már nagyon idegesített... Kihozta belöllem a mélyen rejtegetett Kingát xD (Éshát ez csak azt jelenti, hogy nagyon mérges voltam ezért érdekesen beszéltem... Fruzsi bocsi, nem lehetett kellemes halgatni :D ) De most már a fiúk is normálisak... végre :D És persze nem kell tesizni... nemmintha olyan szörnyű lenne... de akkor már inkább tánc :D.

De késő van.. inkább abba hagyom :D
Legyen mindenki jó és jó hétvégét! :)

2010 ! :)

Igaz már 1 hete 2010 van, én még mindig a régi emlékeimmel vagyok... néha már fura érzés :D.

A szilveszter Emőnél nagyon jó volt :). Vittem világítós karkötőket meg néhány lufit. Emő kapott egy laptopot úgyhogy azzal hülyéskedtünk :D Ja és persze megnéztük a himnuszt is... csakhát a felét végigröhögtük xD. 5-ig sikerült fenntartanom (nagynehezen).

A első hét jól kezdődött. Hétfőn az első dolgom az volt, hogy megöleljek minden lányt :). Túlvagyok eddigi legjobb föci témazáróján (habár az nem nehéz...xD). És persze az elmaradhatatlan nagy röhögőgörcsös hazautak Fruzsival, megvolt :). Ezen a héten megint nem voltam szolfézson. Igérem jövőhéten elmegyek xD. Pénteken volt a tanszerbörze. 2kor kezdődött de mivel akkor még a bibóban voltunk (a szokásos 6.óra elmaradása miatt :D ) megbeszéltük Fruzsival, hogy 3ra visszamegyünk. Negyed 4 körül bent is voltunk. Sajna tollak most nem voltak. Nézelődtünk össze-vissza. Végül angol könyveket vettünk. Meg én matricát (ami otthon kiderült, hogy összesen 640 darab xD ) Tegnap meg francia pótláson voltunk. Jól elvoltunk :D. Utánna még egy kicsit elmentünk libizni meg hintáztunk is :) (Júj Fruzsi most jutott eszembe, hogy nem énekeltünk Luca pannát... majd legközelebb :D )

Mostmeg itt ülök, de tanulnom kéne. De semmi kedvem. Inkább elmennék Fruzsival egy jót sütizni vagy moziba. Szerencsére már tervezünk egy mozit :). Várom már. Ujabb képek meg minden lesz ott :D

Majd ha lesz még valami írok :). Mindenkinek további jó hétvégét!

"Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat! "