2012. március 7., szerda

Szürke

Hogy mi vagyok én vagy mi kezdek lenni? A nagy szürke felhőbe beépülő részecske / egyén. Kezdem elveszteni azt a képzeletbeli világom, amiben valami szokatlan, meghatározhatatlan egyed (én) szerepel. Igaz minden könyvben vannak fejezetek és néha úgy tűnik már vége van a könyvnek és csak akkor veszed észre, hogy nem amikor meglátod a sorban álló lapokat a kezedben. Az én könyvem /életem ennyire unalmas lenne? Összefolyó hetek követik egymást, én meg csak kapkodom a fejem ide-oda és azon töprengek mit kéne tennem. ( olyan vicces belegondolni, hogy miközben ezt írom eszembe jut mennyit nevetek mások blogján. ) Szóval az élet egy hatalmas könyv, ami fejezetekből áll. Úgy érzem a mostani részben túl sok az üresen hagyott, fehér rész. Mit is kéne csinálni? Vegyünk elő egy kis festéket... vagy ne. Mindig el megy tőle a kedvem amikor meglátom az eredményt. Marad a reménykedés, hogy valami megváltozik. Például nem fog utálni az osztályfőnököm. Ennyire utálatos fejem lenne, hogy minden osztályfőnököm utál? Habár, ha jobban belegondolok ez még csak a második. Ha szeretné se változnék meg a kedvéért. Majd elviseli a fejem a következő 3 és fél évben... vagy nem.