".Olyankor vagy igazán felnőtt, amikor feledni tudod a sérelmeket, és inkább őszintén mosolyogsz a másikra. ami megtörtént, az a múlt. Ha emészted magad, előbb utóbb beleőrülsz."
Igen. Talán tényleg így van. Feledni mindent és tovább lépni. De látom az arcán a szomorúságot. Régen szerettem azt a mosolyt, ahogy rám nézett, ahogy nem engedte el a kezem. Szerettem mindent úgy ahogy volt. Talán így kellett ez legyen. Talán így a jó. A szél is lecsendesedik egyszer, ahogy a szívünk is visszalép a megszokott ütemhez.