Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban: hasztalan és időrabló.

Így szép a tavasz:

• kötőhártya gyulladás
• fülgyulladás
• torokfájás
• orrfolyás

Mi kellene még? :')

De az élet szép. Boldog vagyok. Tényleg. Habár... valaki még hiányzik. De nem... jól vagyok. :)

Május 6.-7. Nyelvvizsga. Félek tőle. Talán túlságosan is, de valahogy most annyira televagyok pozitív gondolatokkal, hogy még azt is eltudom képzelni ahogy széles mosollyal dörzsölöm Ildi néni arcába a pici kis pappírkát. Fő az optimizmus.

10 dolog amit utálok benned.

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,

Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,

Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,

Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.

Ó ti bűnös gondolatok, kérlek szálljatok el messze.

Azt hiszem elegem van. Mindenből. "Most is szeretni vágyott ez a szív csak megrepedt" Elfutok, elmenekülök. Azt hittem minden rendbe jön. Még nem adom fel. Nem, ennyire nem vagyok gyenge. Nem akartam megbánni semmit, de lehet mégis megfogom. De hogy mit? Mit nem? Néha talán túl naiv vagyok.

"Tudom alszol, ha ébren volnál,

A csillagok közt barangolnánk,

Körbe néznénk, a felhők csúcsán,

Megszületnénk egymás ajkán."

Hehe.

Naa gyere vissza, had öleljelek át megint :) :P

A jövő.

Hogy mi leszek, még nem tudom, de azt tudom, hogy bibós leszek a következő 4 évben. El se hiszem. Pár óra és a kezemben tartom a levelet amiben az áll, hogy felvettek. Nem sikerült a reálba bekerülnöm. Talán nem is baj. Annyira nem vagyok jó matekból, habár magyart se szeretem. Nem baj. Jó lesz ez így.

Kicsit azt is sajnálom, hogy nem franciát fogok tanulni. Ma jöttem rá, hogy milyen cuki nyelv. Jó, tudom ez hülyén hangzik, de akkor is olyan jó kiejteni pár szót. No mindegy. A következő négy évben keményen németet kell tanuljak. És nyelvvizsgák. Nagy levegő. Meglesz minden.

Én... most elkezdtem magamban bízni. Új iskola. Újra kezdhetek mindent. Jobban tanulhatok, bizonyíthatok. Bár ahogy ismerem magam...

Szivárványt álmodok...

szivárványt álmodok

fakó egemre

színes mosolyt

az üres végtelenbe

képzelet szárnyára

mámoros varázst

fárasztó nap után

boldog utazást

koponyámhoz

belülről ütődnek

az emlékek képei

mint elsurranó

boldog órák

üresen kongó léptei

.

És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: "igazából, teljes szívből szeretlek".

csak egy ilyen.

Hatalmas kérdőjeleim halmazából nézlek. Összekuszálódott gondolataimat próbálom kibogozni. Tekinteted keresem, de vajon miért? Az agyam mást mondd, mégis folytatom, azt amit nem kéne. Bolond gondolatok. Bolond vagyok én is. Félek attól amit annyira szeretnék. Miért is? Fene tudja. Talán mégse akarom.

Nagy levegő, továbblép.

Összeszedem magam. Tényleg. Fúj a szél. Előttem biológia könyv. Nyelvizsgára levelet kéne írnom. Máson jár az eszem. A szekrényembe került pár új ruha. Fúj a szél. Álmos vagyok és nyűgös. Úgy érzem senki se ért meg. Nem figyelnek rám. Sodródom a gondolataimmal. Nagy levegő. Optimizmus. A csillagokat a szél se tudja lefújni az égről és a nap is kisüt egyszer... talán.

¤¤¤¤¤¤

Egy hete elküldtük a nyelvizsga jelentkezést. Azóta minden nap várom azt a bizonyos levelet amibe leírják mikor is kell mennem. Nem bírom már. Körülbelül 1hét és meg tudom hova vettek fel. Csak legyen már vége ennek az egész őrületnek. Nem akarok még jobban megbolondulni.

Összekuszálódott gondolatok...

Április van végre. Vagy nem is. Mindjárt itt a nyelvizsga és az év vége. Fura belegondolni. Néha-néha kisüt a nap, de most épp kitekintve az ablakon semmi kedvem elhagyni a kuckómat.

Tegnap este. Nem is értem igazán mi történt. Az agyam kikapcsolt. Jól éreztem magam. A kezemre ránézni se merek.

Tegnap elég későn feküdtem le. Próbáltam végiggondolni az estét, de végül mégis elaludtam. Nem sokat aludtam. Úgy volt, hogy 10kor fagyizni megyek, de valahogy se kedvem, se hangulatom nem volt hozzá.

Ülök és nézek ki a fejemből. Mint aki eltévedt valahol. Talán én a gondolataimban tévedtem el.

Najó, ennek semmi értelme inkább abbahagyom és elvonulok magamba.