2010. december 28., kedd

Szállj!

"Szállj velem, még nem repültem senkivel. Szállj Velem"

Repülni tudnék. Repülni, fel a magasba. Igen, tegnap megkaptam azt az életmentő mosolyt. Erre volt szükségem. Egyetlen mosolyra. No meg még a mai beszélgetésre. Visszaszökött a boldogság az arcomra. Megint. Nincs semmire már szükségem. Vagyis... hétfőn egy ölelésre és egy felvételire. De más nem kell. Csak sodródni az árral.


2010. december 26., vasárnap

Hol vagyok?

Elegem van mindenből és mindenkiből. Mindenki aki fontos volt nekem... egyszer csak eltűnik, elbújik, elfut. Valamiért mindig egyedül maradok. Itt ülök és gondolkozom, hogy mit csináljak. És... egy könny. Meg még egy. Folyton kérdőjelekbe ütközöm. Vagy talán csak saját magamba. Fáj nagyon. Fáj mindenem. Futnék valamerre, valakihez, de félek, hogy eltaszít. Félek a csalódástól. Félek a könnyektől. Félek saját magamtól. Egyedül maradtam. Egyedül, a nagy, sötét, ijesztő világban. Egyetlen mosoly ami most visszatudja belém verni az életkedvet. Vége lehetne már ennek az évnek.

2010. december 20., hétfő

Mi az, hogy boldog?

Most... most boldognak kéne lenne. Ugrálnom az ágyon és futkosnom az utcákon, feküdni a hóban, nézni a teliholdat. Örülnöm kéne. Jó az idő, úgy néz ki minden össze jön ami épp érdekelt. Vagy lehet nem minden. Van ami még később lesz meg. Félek is miatta. Mi a gond velem? Már semminek sem tudok örülni?

Ma az egész délután fura volt. Lehet csak én éreztem annak, de valahogy minden olyan dolog amit nem akartam, az összejött. De azért jó volt pár emberkével találkozni :) Jó volt végre beszélgetni. Csak egy dolgot vágnék ki, és azzal együtt egy egész hónapot. Egy teljes hónapot. Lehet, hogy hiányozna, de valamiért most nem érdekel. Semmi sem érdekel. Vagy... egy dolog... egy nap... egy pillanat. Ennyi az ami lehet megváltoztat valamit. Egyetlen pillanat. Egy örök emlék.

2010. december 19., vasárnap

Szünet eslő napjai

Nem túl izgalmasan indul a szünet. Remélem lesz még jobb. Annyi ember hiányzik, Még csak most kezdődött el a szünet,de pár ember miatt visszamennék a suliba. Ez elég hülyén hangzik. Még én is kiakadok magamon. Van olyan ember akivel lehet nem fogok találkozni csak a szünet után, de azért pár emberkével összehozok egy találkát, még ha rövidet is :). Úristen, 2nap után ilyenek jutnak az eszembe. Milyen lesz a szünet többi napja? Hogyan fogom kibírni?

Pénteken volt az imaházban karácsonyi hangverseny. Ne hogy valaki félre értse. Nem vagyok vallásos :D Ez ilyen sulis rendezésű bigyusz. Andival felléptünk. Úgy őszintén rosszabbra számítottam. Végül viccesen eltelt az a pár óra. Nem írom le, hogy miket csináltunk Andival. Leírva nem is vicces. De a lényeg, hogy sokat hülyéskedtünk és kijelenthetem, hogy eddig ez volt a legviccesebb fellépésünk.





Ja, és Emő boldog karácsonyt, vagy mikulást, vagy tudom is én mit :)

2010. december 15., szerda

Egy ember.

Hm... egy ember, aki miatt észhez kaptam, hogy ne hogy túl közel engedjem. Egy ember, aki elgondolkoztat. Egyetlen ember aki valahol ott áll félúton és nem tudom mi van vele. Két hónap. Két hónap abból a szokásos pasiutálós korszakomból. Hm.. elég vicces. Lehet tényleg csak két hónapig tart. Nem tudom.

Néha szárnyalni tudnék, máskor pedig elbújni a föld alá. Valamikor boldog vagyok, valamikor nem. Valahogy mindig beleburkolózom a gondolataimba. Legtöbbször nem haladok semerre. Egy helybe pörgök körbe-körbe. Talán túlságosan is magam alatt vagyok/voltam. Valaminek változnia kell. Bármerre is. Habár jobb lenne persze, ha valami jó is történne. Talán változni is fog. Talán valami megváltozik. De félek. Valaki öleljen meg először.


ui: Hiányzol már nagyon ://






2010. december 11., szombat

azthiszem... nem is tudom.

Rájöttem, hogy nagy nem bírom azokat az amcsi nyálas filmeket. Ott minden összejön és ez arra emlékeztet engem, hogy nekem sose jön össze semmi. Néha jó lenne egy filmben lenni ahol megvan a "királylány" és "lovag" és, hogy mindig happy end a vége mindennek. Végül is semmit sem szabad feladni. A film csak 2-3 óra viszont az életünk hosszabb. Hátha meglesz az a régen várt happy end a királyfival.

jó lenne, ha végre összeszedném magam. Azt hiszem az már elég nagy gond, hogy már mások is látják, hogy valami nincs rendben. Azt hiszem valami hiányzik. Valami olyan ami eddig soha. Valami olyan... ami nem is kellett volna.

"De az érzés eltűnt a remény megmaradt, Mint, ahogy a szó elszáll, de az írás megmarad."

2010. december 2., csütörtök

Never say never....

Mindenki azt mondja, hogy soha ne mondjam, hogy soha. Belegondolva a szó jelentésébe... elég negatív, pedig elég sokszor használom. Lehet nem mindig a rosszat kéne meglátni a dolgokban. Nem azokat a dolgokat amiket nem akarok többször elkövetni. Vannak mindenkinek meggondolatlan tettei és elhamarkodva kimondott gondolatai. Most mondanám, hogy soha többé nem akarok meggondolatlanul cselekedni. Mondanám még sok dologra, hogy soha többé nem akarom megcsinálni, újra érezni. Egy érzéstelen, gondtalan valaki szeretnék lenni... De ez nem így van. A legtöbbször amikor az első gondolatom az volt, hogy nem akarok beleesni még egyszer abba a hibába... valahogy végül mégis pozitívan és egy lecke ként fogtam fel az egészet. Igen, ez az élet játéka. Hibázni, tanulni a hibából és továbblépni. Az élet nagy vigyorral mosolyog ránk. Rájöttem, hogy fel kell nőni hozzá és nem törődve visszamosolyogni rá. Habár azért vigyázni kell vele... sose kiszámítható...

¤¤¤¤¤¤

Valamiért mostanában félek mindentől.
Félek a kötődéstől, az elhagyástól.
Félek a jótól, a rossztól.
Az éjszakától, a nappaltól.
Félek a téltől, félek a nyártól.
Félek a fűtől félek a fától,
Az ébredéstől és az álmodástól.
Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
És félek, félek önmagamtól.