2010. október 30., szombat

Kisütött a nap.. a szívemben...

Hideg van, fúj a szél és már a nagy kabátomat kéne felhúzzam, hogy reggelente ne egy jégkockának érezzem magam. Hideg van, ez érhető ilyenkor ősszel. A nap már alig süt, és félek, mert a tél egyre közelebb jön. Tolakszik előre, hogy már jönne. Valahogy ebben a hidegben mégis egy dalt hallgatva hirtelen elmosolyodtam. Még mindig nem értem, mi történt. Mintha valaki megnyomott volna rajtam egy gombot, és azt mondta volna, hogy elég a szomorkodásból. Furcsa ez. Ilyen hirtelen és ennyit változzon a hangulatom, de nem jött rosszkor. Most meg itt ülök és még mindig azt a számot hallgatom, mosolygom és a mézes májkrémes kenyeremet eszem. Igen, mézes májkrémes. Érdekes íze van de most minden tetszik. Bármire mosolyogni tudnék. Mennyire hiányzott már ez az érzés...

2010. október 29., péntek

Azt hiszem...

Lehet néha meg kéne tartanom a két lépés távolságot a blogomtól, hogy ne bántsak meg vele emberkéket. Van, hogy egy hirtelen hangulatváltozásom miatt megharagszom valakire, és olyat is leírok vagy épp a fejéhez vágok amit később megbánok. Azt hiszem elég sok ilyen bejegyzésem van már, hogy egy hirtelen gondolatból nem jöttem ki jól. Néha ki kell írnom magamból a dolgokat, de lehet nem kéne kitenni. Lehet csak be kéne csúsztatni a fiókba, és gyorsan becsukni azt. Lezárni azt ami épp történt és újból nem törődni vele. Igen, ezt kéne...

2010. október 28., csütörtök

Pont, pont.... meg azt hiszem még egy.

Menj csak nyugodtan... de jó messzire, hogy többet ne is lássalak soha. Menj, felemelt fejjel és büszkén... messze el. De kérlek ne nézz hátra. Nem akarom, hogy sírni láss...


"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz"

2010. október 23., szombat

Ha tudná..ha tudnám...

Néha egy számot hallgatva eszembe jut valami, vagy valaki, egy szó, mondat. Ezektől rögtön jó kedvem lesz. Elmosolyodom, majd rossz kedvem lesz hirtelen. Eszembe jutnak azok a dolgok is amiknek nem kellene. Azok a régi emlékek, amik olyan távolinak tűnnek épp. Mindenről eszembe jut valami ami elszomorít. Ha körülnézek a szobámban. Azok a tárgyak amiket valakitől kaptam, vagy épp oda kellett volna neki adnom, de lehet nálam marad örökre. Ha kinézek az ablakon, vagy az utcán sétálok, meglátok egy madarat, vagy a holdat kezdem el nézni. Mindenről valami eszembe jut. Ez... lehet nem is baj, de néha nagyon szíven tud ütni néhány emlék. Miközben az újraindítás gombot keresve hadonászom, rájövök, hogy már semmi értelme. Jön egy újabb álomnak tűnő dolog, vagy egy helyzet, amiről majd később megint nem lesz kellemes visszaemlékezni. De akkor épp úgy volt jó...

2010. október 22., péntek

Messzire el...

"Bolond a szív, mindig remél,
mi elveszett, majd visszatér,
de ott a fej magasba fenn,
ő tudja jól, mit is jelent..."

Elásnám magam most legszívesebben. Le a mélybe a vakondok közé. Vagy egészen Kínáig meg se állnék, ott legalább panaszkodhatok bárkinek, és nem érti meg. Beleőrülök ebbe. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Azt nem mondhatom, hogy az eszem és a szívem mást érez, gondol. Ilyenről szó sincs, csak nem tudom, hogy mit csináljak, hogy nekem, és másoknak is jó legyen. Lehet, csak azzal kéne foglalkozzak, hogy én boldog legyek, de ez nekem nem megy. Nem bírom figyelmen kívül hagyni mások érzelmeit, gondolatait. Ha mások jól vannak és látom, hogy boldogok csak akkor tudok én is megnyugodni. Lehet hülyén hangzik, lehet megőrültem, de ez van. Azt hiszem inkább maradok egy mesevilágban élő kislány, aki nem törődik a nagyvilággal, és azzal, hogy épp ki töri össze a szívét. Rájöttem, miért nem szeretek közel engedni embereket magamhoz... igen, rájöttem...

2010. október 15., péntek

.

Jaj de utállak, te keretbe zárt szörnyűség...

2010. október 10., vasárnap

Ez ennyi volt.

"Sötét van akkor amikor vége van,
Rohadt sötét mert a szem csukva van,
Belül meg mindegy milyen fények égnek,
Súgd meg a terved, én meg az enyémet."

Ez.. ez ennyi volt. Nem tudok erre mit mondani. Sajnálom, hogy így, és ilyen hamar vége lett. De ez van. Úgy néz ki mégse vagyok királylány és a királyfi se volt igazi. Minden csak egy furcsa álom, ami végül a valóság lett. Kár, hogy egy szép álomból rossz lett, és az is, hogy ezek igaz álmok voltak. Vajon mit tettem? Lehet nem jó, hogy mindig magamban keresem a hibát, persze ezzel nem azt mondom, hogy hibátlan lennék. Sokszor nyűgös vagyok és hisztis, de... de szeretni azt tudok. Lehet nem magamban kéne keressem mindig a hibát, de innen a legkönnyebb elindulni, vagy továbblépni, hogy mi is volt a gond igazán. Van egy olyan érzésem, hogy sose fogom megtudni, mi is történt igazán. Lehet nem is kell. Csak felejteni és továbblépni. Ez a következő nagy lépcsőfok amit át kell lépnem, vagy inkább ugornom... az gyorsabb...

2010. október 1., péntek

Csak egy nap.

Ma volt az év első fellépése. Elég vicces volt a sok bakizással és izgulással, de legalább már túl vagyunk rajta.
Délután benéztem bibóba. Pannus és Laci miatt is. Hiányoztak már mind a ketten.
Játszótér... beszélgetés, csiga formájú felhők nézegetése, régi sms-ek olvasása, fázás, focizás pici töltényekkel. Így lehetne tömören összefoglalni ezt a délutánt. Hazafele két kutyus kísért. Furcsa, mégis megnyugtató érzés volt, hogy nem egyedül kell mennem. Gyorsan eltelt ez a nap.
Nem tudom már mit érzek, vagy épp más mit érez. Sikerült megint jól összekutyulnom azokat a dolgokat amit épp sikerült összeraknom. Tudom, hogy nem szeretem a rendet magam körül, de a fejemben mégis néha jó lenne. Vagy nem is kéne minden rendben legyen, csak azt tudni, hogy mit akarok magamtól, vagy mástól...