2012. december 8., szombat

.


2012. november 15., csütörtök

Repülj...


Pácosan...



2012. október 11., csütörtök

..,


"Mosolyogva ébredek,
 mosolyogva félek, 
mosolyogva kérek,
 mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, 
csak mosolyogva érzek,
 mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek."

2012. szeptember 6., csütörtök

2012. június 11., hétfő

...

Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód
hogy mibenléted konstatáljam
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
A szipli-szeplős részeket
A soha-már-be-nem-rekesztjük
Röhincsélek tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlen vagy direkt
Van az, hogy egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?

Észrevette?

"Észrevette, hogy mostanában csak badarságokat fecserészek? Már nem vagyok annyira elvont, sőt, mintha egyenesen közönséges lennék. Mint egy trafikosnő, aki éppen az imént hált a bankigazgatóval, s most, miközben kétes tisztaságú harisnyáját ráncigálja visszafele, már követelőzik bizalmaskodva."

2012. május 30., szerda

Szeretet!?

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, 
A szeretet nem féltékeny, 
Nem kérkedik, nem gőgösködik, 
 Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, 
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 
Nem örül a gonoszságnak, 
De együtt örül az igazsággal. 
Mindent eltűr, mindent elhisz, 
Mindent remél, mindent elvisel. 
A szeretet soha el nem múlik."

2012. március 7., szerda

Szürke

Hogy mi vagyok én vagy mi kezdek lenni? A nagy szürke felhőbe beépülő részecske / egyén. Kezdem elveszteni azt a képzeletbeli világom, amiben valami szokatlan, meghatározhatatlan egyed (én) szerepel. Igaz minden könyvben vannak fejezetek és néha úgy tűnik már vége van a könyvnek és csak akkor veszed észre, hogy nem amikor meglátod a sorban álló lapokat a kezedben. Az én könyvem /életem ennyire unalmas lenne? Összefolyó hetek követik egymást, én meg csak kapkodom a fejem ide-oda és azon töprengek mit kéne tennem. ( olyan vicces belegondolni, hogy miközben ezt írom eszembe jut mennyit nevetek mások blogján. ) Szóval az élet egy hatalmas könyv, ami fejezetekből áll. Úgy érzem a mostani részben túl sok az üresen hagyott, fehér rész. Mit is kéne csinálni? Vegyünk elő egy kis festéket... vagy ne. Mindig el megy tőle a kedvem amikor meglátom az eredményt. Marad a reménykedés, hogy valami megváltozik. Például nem fog utálni az osztályfőnököm. Ennyire utálatos fejem lenne, hogy minden osztályfőnököm utál? Habár, ha jobban belegondolok ez még csak a második. Ha szeretné se változnék meg a kedvéért. Majd elviseli a fejem a következő 3 és fél évben... vagy nem.

2012. február 26., vasárnap

Látod...

"...Látod a füst
látod a fény
látod a fák
látod hogy én
látod hogy együtt a fénnyel
látod hogy a füsttel és a fákkal
együtt a széllel
látod hogy együtt a füvekkel
látod hogy együtt a fákkal
látod hogy te
látod hogy én
együtt a széllel
a füsttel és egyszerre
a füvekkel a fákkal
látod hogy el
látod hogy el..."
Fekete Vince
Tízezer éj

2012. február 8., szerda

Fehér

Hogy mi jár a fejemben? Egyetlen kis hópihének érzem magam a nagy fehérségben. A fehérség rossz, túl üres. Talán a könyvtől gondolom már ezt, amit olvasok. Reményekkel, álmokkal megküzdeni a hatalmas fehérség ellen. Úgy érzem most ezt kell nekem is tennem. Eddig nem volt olyan könyv ami rá tudott volna venni hogy reggel is azt olvassam. Bárcsak sose érne véget.
"Lebegek légüres térben, messzire űzöm a bajt." Annyi gondolat tolong a fejemben. Már rajzolni is majdnem elkezdtem. Sajnos mire oda jutok, hogy pappírra másoljam a gondolataimat, minden eltűnik. Újra csak nagy fehérség ( vagy épp sötétség?! )
Piszkosul egyedül vagyok. Úgy érzem megint kezdem eltaszítani magamtól az embereket. Nem tudom meddig bírnak elviselni a körülöttem lévők.

"Nekem nagyra törő vágyaim vannak. Egy nagy álmom. Hogy mi azt még nem tudom, de szívesen álmodom róla, hogy egyszer majd lesz egy álmom."

2012. február 5., vasárnap

"a kis hóhányó..."

Ki vagyok....? Talán csak egy lány. Talán A lány. Talán egy barát. Talán egy régi szerelem. Talán a múlt. Vagy esetleg a jövő. Esetleg az örök szerelem. Talán egy ismerős figura. Talán a legnagyobb ellenség. ...Egy komoly nő. Vagy csak egy szeleburdi kislány..... Mindenkinek mást jelentek....és hogy neked mit...? Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz. Talán azt, akit a legjobban szeretsz. Azt, aki fájdalmat okozott neked. Azt, aki mindig melletted van. Azt, aki nem szeretett. Vagy azt, aki örökké fog...

Már kezdtem örülni a napokban, hogy kezd kibújni a nap a felhők közül még fél5 körül is. Erre ránk zúdult ez a rengeted hó. lehet karácsony környékén jobban örültem volna, de így a tavaszt várva nem tett boldoggá. Szép a hó, a tél, csak ne lenne ilyen hideg. Amikor délben van -10°... Csak reménykedni tudok, hogy eltűnik ez a sok hó, bár már azon is gond
olkoztam, hogy hova tud tűnni. Végülis ez a tél dolga, hogy hideg legyen na meg a hóesés.









2012. január 19., csütörtök

Egy éve elkezdett kép...

Nem tudom miért vettem elő 1év után. Úgy éreztem egyszer úgy is muszáj lesz befejeznem. Lehet ülhetett volna még egy kicsit. Hátha jobb lenne.

Sárgarépa

„Néhány szót a sárgarépákról. Képzeljük el, hogy az alkotó ember karotin-sárga korszakában van. Most teljesen mindegy, hogy a sárga szavak, vagy a sárga festékek használatának lázában ég-e. Ilyenkor az anyaföldben ragyogó, kitermelésre váró répákról még véletlenül sem a répaszüret égető szüksége jut eszébe, hanem sokkal inkább a kettéhasított növény lázban ragyogó színe. Ez a sárgarépa szín… Talán a környezetnek ezt a legnehezebb elfogadnia, vagy inkább megértenie.”


2012. január 11., szerda

2012

Megint megkésve, mint tavaly. Kit is izgat.
Fura, hogy az új évvel mindig valami újat, szebbet várunk. Eddig amit észrevettem: ugyan olyan mint a többi év. Jöhetne már valami változatosság. Például kibújhatnék a burkomból amit pár hónap alatt csavartam magamra.

Utálom ezt a nagy fejetlenséget. Pénteken félév. Őszintén rosszabbra számítottam. Nem mint ha nem lenne rossz az egész úgy ahogy van. Legalább a 4,5-ös átlag megvan. Azt hittem könnyebb lesz majd a suliváltás. Tévedtem. Valamiért minden nehezebb lett.

Na és az újévi fogadalmak?
  • folyamatos rendrakás ( szobában, fejben )
  • elérni, hogy ne nézzek ki úgy mint egy kis elefánt ( még ha nagyon is aranyosak az elefántok )
  • korábban lefeküdni ( hogy ne nézzek ki úgy, mint aki egy hete nem aludt )
  • csak ritka alkalmakkor inni kávét a suliban ( mert iszonyatosan rossz izé van. )
  • többet tanulni ( nehogy már hülyén haljak meg )
  • túlélni a világvégét ( mert miért ne? )
  • és most jönne, hogy keresni valakit aki elvisel? néha már úgy vagyok, hogy én nem viselek el senkit magam mellett. <--- talán ezt a pontot kihagyhatom.
  • többet mosolyogni ( "csapjuk be a világot" )
  • többet irkálni ide