(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód
hogy mibenléted konstatáljam
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
A szipli-szeplős részeket
A soha-már-be-nem-rekesztjük
Röhincsélek tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlen vagy direkt
Van az, hogy egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
