...

Néha már tényleg elmennék már valahova messzire. Bedobnék pár csokit meg muffint a tatyómba és indulnék is. Valahova messze, a lényeg, hogy kiürítsem a fejem. Azt hiszem beleőrülök a sok gondolatba ami a fejembe kavarog céltalanul. Csak mennék és meg se állnék, míg egy olyan világban nem érek, ahol mindig naplemente van, szivárvány, eső nélkül és a felhők rózsaszín vattacukorszívekből vannak. Az utcákon mindenfele hippik járkálnak és nem lenne semmi baja senkinek. Mindenki színes ruhákban járkálna, tele karkötővel, nyaklánccal, virággal és fonatokkal a hajukban.

Hm... néha könnyebb lenne egy mesében élni, ahol jön a színes hajú királyfim egy repülő macskán és virág helyett nyalókát hoz...