Ennyi csak, mert ennyi ez...

Igen, csak ennyi. Eldöntöttem, hogy lezárom magamban a dolgokat és nem érdekelnek. Talán ez a legjobb döntés ebben a helyzetben. Lehet, nem is volt semmi... de a fejemben egy egész mese íródott ebből a semmiből. Úgy érzem, most, hogy ennek tényleg így kellett történnie. Ez is csak egy kaland, amit fel lehet írni a listára, de arra, ami végül nem változtatott meg semmit. Szóval... most battyogok tovább az úton, ami szép lassan elér az sulihoz. Hm... lehet, mégis vissza kéne még fordulni, vagy csak megállni, pihenni egyet...