Lehet csak a pillanatokért kéne élni. A jelenben. Lehet nem kéne foglalkozni vele, hogy mi lesz majd később. Egyszer minden megváltozik, elmúlik. Jó lenne egy pillanattal lenni egész életünkben, ami egy másik ember miatt lett olyan emlékezetes. Ez a pillanat mindig eszünkbe jusson és jó kedvünk legyen tőle. Lehet ehhez egyetlen ember kell, akire mindig számíthatunk és ott lesz velünk bármit is csinálunk. Egy ember aki elfogad úgy ahogy vagy és nem érdekli hogy mit csináltál, hogy már ismeri az egész életedet... akkor is ugyan úgy tud szeretni. Hozzá bármikor mehetsz segítséget kérni és nem fordul el. Nem hagy ott amikor épp szükséged van rá. Egyetlen ember akire az összes bajod rábízod. Aki a legféltettebb kincsed lesz és a legfontosabb, hogy te is szeretni tudod, azért amilyen. Egy pillanat mindig eszedbe tud jutni róla. Ahogy megismerted... és utána hogy mi történt. De lehet, hogy az a pillanat marad meg a legjobban, amikor egymásba ütközött a tekintetetek és csak mosolyogni tudtatok egymásra. Ez a legőszintébb mosoly. Az élet legőszintébb pillanata...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése