Mindenki azt mondja, hogy soha ne mondjam, hogy soha. Belegondolva a szó jelentésébe... elég negatív, pedig elég sokszor használom. Lehet nem mindig a rosszat kéne meglátni a dolgokban. Nem azokat a dolgokat amiket nem akarok többször elkövetni. Vannak mindenkinek meggondolatlan tettei és elhamarkodva kimondott gondolatai. Most mondanám, hogy soha többé nem akarok meggondolatlanul cselekedni. Mondanám még sok dologra, hogy soha többé nem akarom megcsinálni, újra érezni. Egy érzéstelen, gondtalan valaki szeretnék lenni... De ez nem így van. A legtöbbször amikor az első gondolatom az volt, hogy nem akarok beleesni még egyszer abba a hibába... valahogy végül mégis pozitívan és egy lecke ként fogtam fel az egészet. Igen, ez az élet játéka. Hibázni, tanulni a hibából és továbblépni. Az élet nagy vigyorral mosolyog ránk. Rájöttem, hogy fel kell nőni hozzá és nem törődve visszamosolyogni rá. Habár azért vigyázni kell vele... sose kiszámítható...
¤¤¤¤¤¤
Valamiért mostanában félek mindentől.
Félek a kötődéstől, az elhagyástól.
Félek a jótól, a rossztól.
Az éjszakától, a nappaltól.
Félek a téltől, félek a nyártól.
Félek a fűtől félek a fától,
Az ébredéstől és az álmodástól.
Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
És félek, félek önmagamtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése