2010. december 28., kedd

Szállj!

"Szállj velem, még nem repültem senkivel. Szállj Velem"

Repülni tudnék. Repülni, fel a magasba. Igen, tegnap megkaptam azt az életmentő mosolyt. Erre volt szükségem. Egyetlen mosolyra. No meg még a mai beszélgetésre. Visszaszökött a boldogság az arcomra. Megint. Nincs semmire már szükségem. Vagyis... hétfőn egy ölelésre és egy felvételire. De más nem kell. Csak sodródni az árral.


Nincsenek megjegyzések: