Hol vagyok?

Elegem van mindenből és mindenkiből. Mindenki aki fontos volt nekem... egyszer csak eltűnik, elbújik, elfut. Valamiért mindig egyedül maradok. Itt ülök és gondolkozom, hogy mit csináljak. És... egy könny. Meg még egy. Folyton kérdőjelekbe ütközöm. Vagy talán csak saját magamba. Fáj nagyon. Fáj mindenem. Futnék valamerre, valakihez, de félek, hogy eltaszít. Félek a csalódástól. Félek a könnyektől. Félek saját magamtól. Egyedül maradtam. Egyedül, a nagy, sötét, ijesztő világban. Egyetlen mosoly ami most visszatudja belém verni az életkedvet. Vége lehetne már ennek az évnek.