2010. október 23., szombat
Ha tudná..ha tudnám...
Néha egy számot hallgatva eszembe jut valami, vagy valaki, egy szó, mondat. Ezektől rögtön jó kedvem lesz. Elmosolyodom, majd rossz kedvem lesz hirtelen. Eszembe jutnak azok a dolgok is amiknek nem kellene. Azok a régi emlékek, amik olyan távolinak tűnnek épp. Mindenről eszembe jut valami ami elszomorít. Ha körülnézek a szobámban. Azok a tárgyak amiket valakitől kaptam, vagy épp oda kellett volna neki adnom, de lehet nálam marad örökre. Ha kinézek az ablakon, vagy az utcán sétálok, meglátok egy madarat, vagy a holdat kezdem el nézni. Mindenről valami eszembe jut. Ez... lehet nem is baj, de néha nagyon szíven tud ütni néhány emlék. Miközben az újraindítás gombot keresve hadonászom, rájövök, hogy már semmi értelme. Jön egy újabb álomnak tűnő dolog, vagy egy helyzet, amiről majd később megint nem lesz kellemes visszaemlékezni. De akkor épp úgy volt jó...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Manapság én már csak ezekből a dolgokból, emlékekből tudok táplálkozni:) Hidd el, nem is baj hogy vannak. Néha ezek az egyetlen dolgok, amit a sajátodnak, a társadnak érzel. A tárgyakról eszedbejutó gondolatok pedig ambivalensek. Lehet, hogy amitől most, perpillanat kiráz a hideg és kellemetlen érzés fog el, egy nap mosolyogva és jó leckeként fogsz visszaemlékezni :) Minden átélt dolog, élmény, legyen az jó vagy rossz egyaránt, lecke neked az életben, egy jellemépítő, elgondolkodtató, hasznos játék. Mert az élet játszik velünk. És ő ezt élvezi is. Ezért viszonozd neki:)
Megjegyzés küldése