"Sötét van akkor amikor vége van,
Rohadt sötét mert a szem csukva van,
Belül meg mindegy milyen fények égnek,
Súgd meg a terved, én meg az enyémet."
Ez.. ez ennyi volt. Nem tudok erre mit mondani. Sajnálom, hogy így, és ilyen hamar vége lett. De ez van. Úgy néz ki mégse vagyok királylány és a királyfi se volt igazi. Minden csak egy furcsa álom, ami végül a valóság lett. Kár, hogy egy szép álomból rossz lett, és az is, hogy ezek igaz álmok voltak. Vajon mit tettem? Lehet nem jó, hogy mindig magamban keresem a hibát, persze ezzel nem azt mondom, hogy hibátlan lennék. Sokszor nyűgös vagyok és hisztis, de... de szeretni azt tudok. Lehet nem magamban kéne keressem mindig a hibát, de innen a legkönnyebb elindulni, vagy továbblépni, hogy mi is volt a gond igazán. Van egy olyan érzésem, hogy sose fogom megtudni, mi is történt igazán. Lehet nem is kell. Csak felejteni és továbblépni. Ez a következő nagy lépcsőfok amit át kell lépnem, vagy inkább ugornom... az gyorsabb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése