Kisütött a nap.. a szívemben...

Hideg van, fúj a szél és már a nagy kabátomat kéne felhúzzam, hogy reggelente ne egy jégkockának érezzem magam. Hideg van, ez érhető ilyenkor ősszel. A nap már alig süt, és félek, mert a tél egyre közelebb jön. Tolakszik előre, hogy már jönne. Valahogy ebben a hidegben mégis egy dalt hallgatva hirtelen elmosolyodtam. Még mindig nem értem, mi történt. Mintha valaki megnyomott volna rajtam egy gombot, és azt mondta volna, hogy elég a szomorkodásból. Furcsa ez. Ilyen hirtelen és ennyit változzon a hangulatom, de nem jött rosszkor. Most meg itt ülök és még mindig azt a számot hallgatom, mosolygom és a mézes májkrémes kenyeremet eszem. Igen, mézes májkrémes. Érdekes íze van de most minden tetszik. Bármire mosolyogni tudnék. Mennyire hiányzott már ez az érzés...